Emma Donoghue: A szoba
"– A Mennyország után visszajövünk?
– Ezt úgy hívják, reinkarnáció. – A kenyért vágja. – Vannak olyanok, akik szerint szamárként vagy csigaként jövünk vissza.
– De nem, emberként, ugyanabban a hasban. Ha én megint megnövök bennek…
Anya meggyújtja a lángot.
– Mi a kérdés?
– Akkor is Jacknek fogsz hívni?
Rám néz.
– Igen.
– Megígéred?
– Mindig Jacknek foglak hívni téged."
Bár az emberek zöme nem tudott a könyv létezéséről, míg meg nem jelent az adaptáció, az elmúlt években jelentősen nőtt az olvasottsága. A 2010-ben megjelent könyvből 2015-ben készített filmet Lenny Abrahamson, és jelentős sikereket ért el.
A könyv és adaptáció egyaránt a nézők/olvasok érzelmeire hat, mivel egy megrendítő, tragikus történetet mesélnek el. Jelen esetben a könyv sokkal érdekfeszítőbb, mint a filmesített változat, mivel egy öt éves gyerek szemszögéből ismerjük meg a teljes történetet, a korának megfelelő nyelvezettel és látásmóddal. Bár a filmben is a kisfiú kerül középpontba, nem lehet annyira hitelesen átélni a történteket, mintha konkrétan a fejébe látnánk.
Összehasonlítva a könyvet és az adaptációt az tűnt fel, hogy bár egy remek film készült, mégis vannak a könyvben olyan jelenetek, amelyek nem kerültek bele, pedig fontos részei a történetnek. Ugyanakkor több párbeszédet is felhasználtak és a helyszínek is a leírtnak megfelelően voltak összeállítva, néhány eseménysoron változtattak a rendezők. A szereplők között óriási a különbség, teljesen más a jellemük. Sokkal kedvelhetőbben vannak feltűntetve a filmvásznon. Ami a nézők érzelmeire gyakorol hatást, akárcsak a színek tompasága.
Kutatásom során arra jutottam, hogy a könyv olvasottságán a film megjelenése növelt, főként miután a filmes borító került rá. A film sikere viszont a remek történetnek köszönhető, mivel nincsenek benne világhírű színészek és lenyűgöző elemek. Csakis a nézők érzelmei alapján került a sikerlistákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése